Nem volt B-tervem

Rendhagyó önéletrajz Szabó Gáboré. Zalaegerszegen járt szakiskolába, de nem lett belőle gépjárművezető-karbantartó. Helyette parancsnok és műsorvezető. Hát nem izgalmasabb? Trombitásként és török gyerekként kezdte, lovagi apród és fegyvernök lett később. Színházi bajvívást, birkózást, puszta kezes harcot tanult. Az alapkiképzés után jött az íjászat, kardforgatás, hajítócsillag, hajítóbárd- és lándzsavetés, lovaglás. Aztán a konferanszié szerepkör.

Gábor élete gyakorlatilag egybeforrott a sümegi várral. Most 44 éves, szülei is helyiek, gyermekkorát itt töltötte. Az általános iskola vége felé belekóstolt a színjátszásba. A szakkör vezetője, Bókkon Gyula bácsi egy olyan színdarabot rakott össze, amibe a királyi pár megérkezése jelenethez kellett egy trombitálni tudó ember. Mivel pár évig zeneiskolába is járt, dobolt utána pedig áttért a trombitára, jelentkezett a szerepre. Akkor is ott fújta a magáét, amikor előadták a darabot a várban. A kapitány úr és felesége, azaz Imre bácsi és Kriszti néni az előadás után odajöttek hozzá és megkérdezték, volna-e kedve nyáron a lovagi tornát egy trombita szólóval megnyitni? Hát mit mond erre egy fiatal srác, aki egy nagy kalandot lát maga előtt? Azt persze akkor még nem gondolta, hogy ez az „igen” egy egész életre szól majd. A nagy kalandból így lett 30 év – azóta Szabó Gábor, becenevén Trombi a Sümegi Vár és a Hotel Kapitány csapatának oszlopos tagja. 1994 nyarától, ahogy mondja „amint ledobtam otthon az iskolatáskát az évzáró után, már mentem is a várba és jelentkeztem munkára.” És amint befejezte a középiskolát, rögtön a várba ment dolgozni. Nem volt más, nem volt B-terve, gyakorlatilag mindenesként működött, besegített az építkezésekbe, megfogta a lapátot. De nem bánja, mert a lovagi tornák állandó műsorvezetője és a gyalogosok parancsnoka lett, így az ő kezében fut össze minden szál, ami a népszerű lovagi játékok sikeres lebonyolításához kell.

Nagy büszkesége, hogy a hírük bejárta a világot. Ők azonban nem tudnak külföldi turnéra menni - Magyarországon belül volt csak pár fellépésük – mert hál Istennek „annyi meló van, annyi műsorunk van itt Sümegen, hogy a vendégszereplés már nem fér bele”. Masszív a leterheltségük, száznyolcvan műsor egy évben, bizony nem játék. A szolgálata, munkája komoly áldozatot kíván a családtól. Elég, ha arra gondolunk, hogy Gábor nem tud csak úgy elmenni két hétre nyaralni. Egy évben maximum kétszer öt nap az, ami egyben sikerül. Tulajdonképpen a családját is a várnak köszönheti, hiszen a feleségével itt ismerkedett meg, és nagyfia már hétéves kora óta feljár vele, a lovagi tornák egyik apród szereplője. A kamionsofőrnek kamionos akar lenni a gyereke, a lovagnak meg lovag. Könnyen lehet, hogy rá is hasonló karrier vár, mint az apjára.

Soha nem fordult meg a fejedben, hogy mást csinálj?

Nekem az az életem, hogy másokat szórakoztassak. Mások nyaralását szebbé varázsoljam és a csapatunkkal olyan élményt nyújtsunk kisgyerektől a nagyszülőkig, hogy innen hazamenve egy hétig azt meséljék, milyen jó volt nekik Sümegen. Nyáron, 40 fokban a századik lovagi tornádon, talpig páncélban és jelmezben érzed nyilván, hogy mennyire fárasztó. De amikor a műsor végén ezer ember felállva tapsol, az nekünk olyan, mintha töltőre tennéd a telefonod. És megnyugszunk, hogy ma is mennyi embernek tettük szebbé a napját.

Mennyit kell rögtönözni a műsor közben?

Egy lovas műsor kiszámíthatatlan. Ha az egyik ló esetleg nem a koreográfia szerinti irányba indul el, akkor azt egy poénnal vagy bármivel le kell reagálni. Baleset nagyon-nagyon ritka, első a biztonság. Lépésről-lépésre, ütésről-ütésre, nyíllövésről nyíllövésre kiszámoljuk a látványelemeket és szigorú menetrend szerint zajlik minden a küzdőtéren. Nagyon nagy felelősség, hiszen gyerekek is vannak a szereplők között, tényleg oda kell figyelni egymásra. Az alapokat megtanítjuk a fiataloknak és aki tovább akar lépni, saját, jól működő ötletei vannak, azokat beépítjük a műsorba. Folyamatosan fejlődik a produkció, mindig van valami újdonság, de ez szükséges, hiszen így tudjuk visszacsalogatni a nézőket több alkalomra is.

Honnan vesztek még ötleteket a műsorhoz?

Sok történelmi, kardozós filmet nézünk. Emellett Imre bácsiék rengeteg szakmai kirándulást szerveznek. Így jutottunk el például a München melletti Kaltenberger Ritterturnier-be, ahol 20 ezer ember fér el a lovagi arénában. Kopjatörés, nyílzápor, ott van minden, el se hiszed. De elvittek minket spanyol és francia középkori parkokba is. Ezekből a műsorokból tudunk átvenni olyan elemeket, amelyekkel el tudjuk kápráztatni a vendégeinket. Most már másfél hónapja gyakorolják a lovasaink az új műsorszámokat, amelyben lovas a lovas ellen, lovas a gyalogos ellen harcol. A tűzre építő effektek nagyon kedveltek és látványosak, ebben is fogunk újítani. Nekünk is kell a változás és a nézőknek is.